ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Felszólalásra következik Burány Sándor, az MSZP képviselője; őt követi majd Horváth Zsolt. Képviselő úr, öné a szó.
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Három szempontból szeretném elemezni a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot: közgazdasági szempontból, társadalmi hatását tekintve és harmadszor jogi megalapozottságát tekintve.
Nos, ha az első szemponttal kezdem, és közgazdasági szempontból vizsgálom ezt a költségvetést, akkor meg kell állapítanom, hogy közgazdasági szempontból ez a költségvetés egy felelőtlen költségvetés. Felelőtlen költségvetés, mert úgy oldja meg a pénzügyi egyensúlyt, hogy a kiadásokon erőteljes és tartós lefaragást hajt végre, és ezt olyan bevételekkel pótolja, amelyek a végtelenségig nem folytathatók, néhány év múlva ezeknek a bevételeknek a forrásai kimerülnek. Magyarán, azt a lyukat, amit az adócsökkentéssel, a legmagasabb jövedelműek adójának csökkentésével ütöttek a költségvetésben, és ez egy tartós lyuk lesz 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, és folytathatnám az idősort, olyan bevételekkel ellensúlyozzák, amelyek néhány év múlva már nem szedhetők be, akkor sem, ha a kormány ezt tervezné. Akár a különadókat tekintjük, akár a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elvételét, ezek a bevételi források idővel kiapadnak, viszont marad az a tartós lyuk, amelyet az adóbevételek lefaragásával ütöttek a költségvetésen, és még egyszer mondom, úgy, hogy a legmagasabb jövedelműeknek kedveztek ezzel a lépéssel. Közgazdasági szempontból tehát a benyújtott költségvetési javaslat felelőtlen.
De nézzük, hogy milyen társadalmi hatását tekintve! Nos, azt kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy társadalmi hatását tekintve ez a költségvetés igazságtalan. Mélyen igazságtalan! Ez egy olyan költségvetés, amely a hozzá kapcsolódó adótörvényekkel együtt a legkisebb jövedelmű munkavállalók bevételeit, otthoni bevételeit, háztartási bevételeit kurtítja, adóterheit növeli, miközben a legmagasabb jövedelmű munkavállalók terheit nagymértékben csökkenti, milliós jövedelmek fölött, ha netán nagycsaládos, jól kereső emberről van szó, havonta több százezer forint marad a család kasszájában, miközben nagyon sokan élnek ebben az országban minimálbérből. Egyetlen ember adóit csökkenti havonta olyan összeggel, amely jövedelmekről egy minimálbért kereső ember még csak álmodni sem tud. Meg kell mondanom önöknek, nemcsak az az igazságtalan, hogy ilyen mértékű erőforrást fordítanak a legmagasabb jövedelműek adócsökkentésére, hanem az is mélyen igazságtalan, hogy a kis keresetű emberektől pedig elvesznek. Ráadásul egy olyan családtámogatási rendszert vezetnek be, amelynek teljes kedvezményét a legalacsonyabb keresetű családfenntartók nem tudják igénybe venni.
Éppen ezért javasolta az MSZP-frakció önöknek alternatívaként, hogy egy úgynevezett negatív adóval kellene korrigálni a benyújtott javaslatokat. Ez a konstrukció lehetővé tenné, hogy azok az alacsony keresetű munkavállalók, akik nem tudják igénybe venni a gyermekkedvezményt teljes mértékben, a különbözetet a költségvetéstől visszakaphassák, ezzel biztosítva azt, hogy a Magyar Köztársaságban két gyermek között ne tegyünk a családtámogatás tekintetében különbséget aszerint, hogy a szülők mennyit keresnek. Pontosabban, ha már különbséget teszünk, akkor ne úgy tegyünk közöttük különbséget, hogy minél nagyobb keresetű valaki, annál nagyobb segítséget kap az államtól. Ez a felfogás társadalmi szempontból mélyen igazságtalan, erre több hozzászóló, többek között Lendvai Ildikó képviselőtársam is felhívta a figyelmet.
Ha nézzük a harmadik szempontot, a jogi megalapozottságot, akkor azt kell mondanom önöknek, ez sem újdonság, hogy a benyújtott költségvetési törvényjavaslat alkotmányos alapjogokat sért. Hadd idézzek ide egy olyan alkotmányos alapjogot, mint a tulajdon és a magántulajdon védelmét, mondhatnám, szentségét. Önök ebben a költségvetési törvényjavaslatban több mint 500 milliárd forintot javasolnak elkölteni hárommillió ember megtakarításaiból. Azzal, hogy meg kívánják szüntetni a magán-nyugdíjbiztosító intézeteket, azzal, hogy az ott felhalmozott megtakarításokat, a munkavállalók pénzét, megtakarításait - nem a bankok pénze ez, a munkavállalók pénze és megtakarítása - besöprik a költségvetésbe; az embereknek, akiktől ilyen módon a pénzt elveszik, amikor visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe, semmilyen kárpótlást nem terveznek önök nyújtani ezért cserébe - nos, ezeknek az embereknek a pénzéből terveznek több mint 500 milliárd forintot elkölteni ebben a költségvetésben.
A rendszerváltás egyik alkotmányos vívmánya volt az alapjogok bevezetése, köztük a magántulajdon védelme. Alkotmányos alapelv, hogy csak rendkívüli helyzetben lehet államosítani bármilyen magántulajdont, és csakis méltányos kártalanítás mellett. Erről, hölgyeim és uraim, ebben az esetben szó nincs. Azok az emberek, akik megtévesztve, az önök által diktált kényszertől vezérelve visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe, semmilyen kárpótlást nem kapnak abból a fejenként átlagosan közel 1 millió forintos megtakarításból, amit eddig a fizetésükből vontak, és amely eddig az ő magánszámlájukon gyűlt össze. A magántulajdon ilyen mértékű semmibevétele nemcsak erkölcstelen, hanem alkotmányos alapjogokat sért.
Mindezek miatt tehát azt tudjuk mondani mi, szocialisták, hogy egy közgazdasági szempontból felelőtlen, társadalmi hatását tekintve igazságtalan, jogi megalapozottságát tekintve pedig alkotmányos alapjogokat sértő költségvetési törvényjavaslatot semmiképpen nem tudunk támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
