Csomagolnak
Orbán Viktor szerint sikeres a magyar gazdasági modell. Nézem a tudósításhoz mellékelt képet, a magyar kormányfő éppen ír kollégájának, Enda Kenny miniszterelnöknek beszél sikereinkről. Kellemes novemberi napsütésben állnak az Országház egyik erkélyén, én meg arra gondolok, alighanem szemébe süthetett a Nap, mi más vakíthatta el ennyire? Olvasott ez az ember számokat? Érdeklik még a tények?
Tény, hogy Orbán kormányzása alatt recesszióba süllyedt a gazdaság. Beiktatásakor még másfél százalékos volt a növekedés, most másfél százalékos a visszaesés. Normális ember ezt nem tekintheti sikernek. De akkor mire gondolt? A versenyképességre? Ebben speciel szintén romlottunk: egy év alatt tizenkét helyet csúsztunk vissza a versenyképességi rangsorban. Normális ember ezt sem tekintheti sikernek. Melyik adatra büszke Orbán? Az inflációra? Ez jelenleg 6 – 7 százalék körül van. Ez a legmagasabb pénzromlás az Európai Unióban, konkrétan ebben mi vagyunk a legrosszabbak. Ráadásul az inflációt jelentős részben épp a kormány gerjeszti. Az áfa 27 százalékosra emelése, a különadók kivetése (melyet a cégek tovább hárítanak), az aszálykárok miatti kompenzáció elégtelensége és az emiatt elszabaduló élelmiszerárak mind – mind olyan tényező, melyet közvetlenül a kormány befolyásol.
Ez lenne a siker? Normális ember ezt sem tekintheti annak és végképp nem tekintheti annak a következményeket sem. A kormány inflációgerjesztő politikája és ezzel párosuló egykulcsos adórendszere az alacsony jövedelműeket és az átlagos jövedelműeket sújtja. Ennek eredményeként, az ország többsége egyre rosszabb helyzetbe kerül. Egyre több családnak, egyedülállónak fogy el a pénze hó vége előtt, s megy mínuszba a számlája. Egyre több embernek és egyre korábban. A Magyar Nemzeti Bank számai szerint soha ekkora nem volt még a folyószámlahitel-állomány az országban. Amit pedig a rokkant emberekkel művelnek, az kimeríti a különös kegyetlenség fogalmát. A szigorítás a Fidesznél azt jelenti, hogy nem a sumákolókat szűrik ki, hanem a ténylegesen rokkant emberektől veszik el az amúgy is kevés járandóságukat a munkába állás legcsekélyebb esélye nélkül, tragikus élethelyzetek sorozatát idézve elő. Ezt tekinti Orbán sikernek?! Vagy azt, hogy az egységes európai szempontok szerint számított szegénységi mutatók terén csak három országnál állunk jobban? Azt, hogy az egyébként is szomorú helyzeten is sikerült rontani kormányváltás óta? A szomorú végeredményű felmérés szerint a magyarok háromnegyede ma nem tudna kifizetni egy váratlan 50 ezer forintos kiadást, kétharmaduk nem engedhet meg magának évente egy egyhetes üdülést, és a nélkülözés miatt három millióan nem jutnak megfelelő mennyiségű húsételhez. Ez lenne a sikeres modell?!
Normális ember ezt nem gondolhatja komolyan. Amúgy elnézve a kormány vagy a Fidesz aktuális megmondó-emberét, az a benyomásom, hogy úgy hisznek saját szavaikban, mintha transzban lennének, sőt egyik transzállapotból a másikba esnének, nem emlékezve tegnapi mondataikra. Hol íróasztalnál ülve várják az IMF-et, hol fizetett hirdetésekben tiltakoznak nem létező követeléseik ellen. Hol azt mondják, hogy mondják meg Brüsszelben, hogy milyen számokat írjanak bele a költségvetésbe, hol azt, hogy nekünk Moszkva helyett ne dirigáljon Brüsszel. Matolcsy György június óta egymaga öt (!) különböző előrejelzést adott a jövő évi gazdasági növekedésre, azt meg alig lehet követni, hányadik megszorító csomagjánál tartunk. Csomagok jönnek, mennek, a recesszió sajnos marad.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam - mondják most rengetegen, kiábrándultan. És nem azt szeretnék látni, hogy a kormány újabb csomagot készít. Már azt szeretnék látni, hogy ez a kormány csomagol. És elmegy.
